Gabonapehely-őrület: nem egészséges az ilyen reggeli?

Finom, tápláló és könnyen elkészíthető, plusz még egészséges is… hangoztatják a reklámok, amelyek szerint nincs ennél ideálisabb reggeli a gyermekeknek és a felnőtteknek. Sajnos mára kiderült, hogy az utóbbi megállapítás nem állja meg a helyét.

Finom, tápláló és könnyen elkészíthető, plusz még egészséges is… hangoztatják a reklámok, amelyek szerint nincs ennél ideálisabb reggeli a gyermekeknek és a felnőtteknek. Sajnos mára kiderült, hogy az utóbbi megállapítás nem állja meg a helyét.

Nézzünk néhány példát, gyártók és konkrét termék megnevezése nélkül – ezek a szövegek kerültek a dobozra:

• „Egyszerűen finom: teljes kiőrlésű gabona, nincs ízfokozó”
• „5-féle teljes értékű gabona”
• „8-fajta vitamin, kalcium”
• „Segít csökkenteni a koleszterint” (oké, de melyiket?)
• „1 százalék zsír, 7 százalék rost”
• „Magas rosttartalmú, többfajta gabonát tartalmazó (multigrain) pehely” (ja, és vegán, laktózmentes, plusz alacsony só- és zsírtartalom)

Az egyik legtöbbször visszatérő formula az úgynevezett multigrain, ami nagyjából azt az új trendet jelöli, hogy a termék többfajta gabonát tartalmaz, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy azok teljes kiőrlésűek. Hogy ez miért fontos? Mert már ez a fifikás marketinges szóhasználat is megtévesztő lehet annak, aki nincs tisztában a fogalmakkal (vagy csak figyelmetlen egy picit).

A multigrain és a teljes kiőrlésű (angolul whole grain) ugyanis mást és mást jelent, épp úgy, mint a teljes értékű és a teljes kiőrlésű is, és ez jól megvilágítja azt a problémát, amivel a fogyasztók nap mint nap találkoznak.

A tökéletes reggeli?

A tökéletes reggeli – ha gabona az alapja – teljes kiőrlésű, és az készülhet zabból vagy búzából (illetve kukoricából is). Tudjuk, hogy vannak, akik egyiket-másikat ellenzik (például a paleó étrend követői a búzát és a kukoricát tiltják), de mi ennél megengedőbbek vagyunk. Ugyanezt írtuk a bab esetében is, érdemes elolvasni azt a cikket azoknak, akik nem találkoztak vele.

Ami még fontos, az a tápanyagok aránya, és nemcsak a fejlődő szervezet esetében: a reggeli tartalmazzon elég fehérjét, rostot, vitamint, ásványi anyagot, szénhidrátot és zsírt is. A rost lassítja a szénhidrát felszívódását, valamint a teltségérzet és az emésztés miatt fontos, a jó szénhidrát és a zsír pedig energiát ad (sőt, a rosttal együtt a jó szénhidrát is gondoskodik arról, hogy ne legyél kívánós 1-2 órával a reggeli után).

Ismerős a helyzet? A cukros, rossz szénhidrátot tartalmazó reggeli után alig érsz be a munkahelyedre, máris rámozdulnál valami finomságra, magad sem tudod miért. A válasz egyszerű: a rossz (gyorsan felszívódó vagy finomított) szénhidrát nagyon hamar megemeli a vércukorszintedet, viszont az gyorsan le is esik étkezés után, így hamar eluralkodik rajtad az éhségérzet.

A teljes kiőrlésű gabona legnagyobb előnye viszont épp az, hogy az nemcsak a magot és abban található szénhidrátot, hanem a teljes gabonaszemben lévő tápanyagokat (így például a rostot is) tartalmazza.

A lényeg az, hogy minél kevesebb hozzáadott cukrot tartalmazzon a reggelid, sőt, a teljes étrended. Éppen ezért nem a multigrain és a hasonló trendek számítanak, hanem az, hogy teljes kiőrlésű gabonát fogyasztasz-e vagy sem.

Müzli a gabonapehely ellen

Mert ne gondold, hogy ez a két étel ugyanaz, bár sokan még mindig szinonimaként használják a kifejezéseket.

A különbséget az elkészítés módja jelenti: a müzli valójában egy régi svájci kásaféle volt, amit az ottani parasztok ettek reggelire, és az az 1900-as évek elején indult hódító útjára. Tartalmazhat búzát, zabot, rizst, árpát vagy rozst, és azt hidegsajtolás útján készítik úgy, hogy a teljes gabonaszemeket hengerekkel lapítják szét. A pelyheket ezután aszalt gyümölcsökkel vagy olajos magvakkal keverik.

A gabonapelyhet viszont először gőzölik, majd ezt követően lapítják szét pelyhekké és szárítják. A gőzölés miatt könnyebben megemészthető a gabonaszemekben lévő tápanyag, a forma pedig egyszerűen alakítható (ez ugye ismerős, ha akarnak, még betűket is kiraknak ezekből).

Éppen ezért önmagában egyik étel sem nevezhető egyértelműen győztesnek a „melyik a jobb” kategóriában, és az ördög – mint mindig, úgy most is – a részletekben bújik meg. A natúr (és teljes kiőrlésű) müzli vagy gabonapehely tökéletesen kiegészíthető otthon gyümölccsel, görög joghurttal, és izgalmas, finom reggelit készíthetsz belőlük. Sőt, nemcsak ébredés után, de napközben is eheted, ha energiára vágysz (például edzés előtt).

Előnyük, hogy:

• rendszeresen fogyasztva csökkenthetik a magas vérnyomást, a stroke és a szívinfarktus, valamint a daganatos megbetegedések kialakulásának esélyét
• sok bennük az E-vitamin és a rost
• rengeteg ásványi anyagot és értékes tápanyagot tartalmaznak (például antioxidánst)

A lényeg, hogy az összetevőkre kell figyelni. És itt van a baj azokkal a termékekkel, amelyek nem natúr formában kerülnek a tányérodba, edényedbe.

A dobozos reggelik csábítása

A boltok polcain kapható, ízesített (színes figurákkal díszitett) és mindenféle „jót” tartalmazó gabonapelyhek és müzlik dobozán persze mindent bevetnek a gyártók, hogy meggyőzzenek minket, és az átlagos fogyasztó hajlamos is bedőlni ezeknek.

Zsír- és cukortartalom, hozzáadott vitaminok vagy ásványi anyagok alapján döntenek sokan, csakhogy vizsgálatok igazolták, hogy a dobozra írt csábító mondatok és a valós tápanyagtartalom sok esetben köszönőviszonyban sincs egymással, vagy épp önmagukban nem jelentenek egyértelmű előnyt.

Gondolj csak ezekre a példákra:

• magas kalciumtartalom (mihez képest és kinek magas?)
• magas fehérjetartalom (lásd fentebb, a helyzet ugyanaz)
• gluténmentes (az Egyesült Államokban az előfordulás gyakorisága 1:110, Európában 1:75, de ennél többen esznek gluténmentes termékeket, miközben teljes kiőrlésű gabonával akár a probléma kialakulása is megelőzhető)
• 8-féle vitamin (melyik 8, miért pont azok?)

Az egyik kutatás például 633 különböző reggeli gabonapelyhet vizsgált meg (ebből 460-nak volt a dobozán egészséggel vagy tápanyagértékkel kapcsolatos állítás), és kiderült, hogy a vásárlók automatikusan pozitív szemmel néznek azokra, amelyek állítanak valami jót magukról. MIndegy mit, mindegy minek a kontextusában, mindegy, hogy igaz-e. Az emberek úgy érezték, hogy az ilyen termékek egyértelműen jobbak azoknál, mint amelyek semmit nem írnak a dobozukra.

Viszont bármi is került ezekre a dobozokra, egyik termék sem állította azt (konkrétan!), hogy azok fogyasztása biztosan egészséges… vagy hogy fogyni lehet tőlük. Sugall, de nem állít!

A kutatást vezető Pierre Chandon professzor szerint lényegében nincs összefüggés a különböző pozitív állítások és a tényleges tápanyagtartalom között. Maga a vizsgálat marketinges szempontból közelítette meg a kérdést, de a kutatók szerint a megállapítások vonatkozása túlmutat azon, hogy mivel próbálják a különböző gyártók beetetni a fogyasztókat.

A lényeg ebben az esetben is ugyanaz, mint amit oly sokszor írtunk: a tudatosság. A gondolkodó, odafigyelő vásárlót ugyanis nem lehet (könnyen) megvezetni.

Neked is döntened kell ezért, hogy melyik akarsz lenni. Az izommemóriával vásárló vak fogyasztó, vagy a tudatos vevő, aki odafigyel magára és az egészségére.