A cukorbetegség gazdasági hatása

Ha az érintettek közé tartozol (családtag, barát, netán saját magad miatt), akkor gondolj erre: nem vagy egyedül, és ahogy a probléma világszerte egyre nagyobb, úgy Magyarország is komoly bajban van. Minden második ember szív- és érrendszeri, illetve daganatos megbetegedésben hal meg; pöfékelünk és alkoholizálunk; a lakosság 40 százaléka túlsúlyos, és cirka egymillióan cukorbetegek.

A te vagy szeretteid életére (életminőségére) gyakorolt negatív következmények mellett azonban van még valami, amiről beszélnünk kell: arról, hogyan hat ez az egész a gazdaságra. A kérdéssel már évtizedek óta foglalkoznak a szakértők, de a számításokat szinte minden évben újra elő kell venni, mert a probléma nem akar csökkenni…

…sőt, magától nem is fog.

Hogy milyen nagy a baj?

Ahhoz, hogy értsük, ez miért nem csupán csepp a tengerben, érdemes megnézni, honnan jutottunk el oda, ahol most vagyunk.

Amíg 1990 és 1998 között 4,9 százalékról 6,5 százalékra nőtt a diabéteszes betegek száma az Egyesült Államokban, addig ma már arról beszélnek, hogy 30 millió amerikai (10-ből 1) cukorbeteg, és 84 millió (3-ból 1) prediabéteszes.

Vagyis az érintettek száma: 110 millió ember – csak az Egyesült Államokban. Kontrasztot szeretnél? A 80-as években világviszonylatban mintegy 100 millióan (4,7%) szenvedtek a betegségtől, miközben 2014-re már bő 400 millió embert érintett (8,5%), és mostani állás szerint 2040-ben a betegek száma eléri a 650 millió főt.

Magyarországon cirka egy évtized alatt nőtt kétszeresére a betegek száma.

Amit rosszul tudtál a cukorbetegségről

Kezdjük egy rövid bevezetővel, mert valószínűleg te is rosszul tudod, hogy a cukorbetegségnek két fajtája. Svéd kutatók szerint elavultnak számít az a megközelítés, hogy van egy 1-es típusú (ami rendszerint egy fiatalkorban kialakuló autoimmun-betegség), és van egy 2-es típusú, ami nagyrészt a helytelen életmód (még konkrétabban: az elhízás) miatt alakul ki.

A svédek szerint ezzel szemben 5 csoportra osztható a betegség (saját tapasztalatuk szerint):

  • 1. csoport: súlyos autoimmun-cukorbetegség (amit 1-es típusúnak nevezünk)
  • 2. csoport: súlyos inzulinhiányos cukorbetegség (fiatalkorban alakul ki, de nem autoimmun jellegű)
  • 3. csoport: súlyos inzulinrezisztencia (amit az elhízás alakít ki)
  • 4. csoport: enyhe, testsúlyfüggő cukorbetegség (amit szintén az elhízás alakít ki)
  • 5. csoport: enyhe, korfüggő cukorbetegség (idősebbekre jellemző, enyhébb tüneteket produkáló változat)

A valóságban persze a szakirodalom is tovább árnyalta a 2-es típusút, és a mostani megközelítés szerint van:

  1. A fiatalkorban fellépő 2-es típusú diabétesz, aminek hátterében a β-sejteken* belül valamelyik inzulinelválasztást szabályozó tényező genetikai hibája áll.
  2. A leptin/leptinreceptor hibája miatt fellépő 2-es típusú diabétesz.
  3. A hibás inzulinreceptor miatt kialakuló 2-es típusú diabétesz.
  4. Az elhízással kapcsolatos 2-es típusú diabétesz.
  5. Az inzulinrezisztencia.

Az 1-es típussal mi nem foglalkozunk, hiszen azért – mostani tudásunk alapján – nem az életmód a felelős, ezért a kezelés is más megközelítést igényel, ellenben a 2-es típusú nagy részét (a 4. és az 5. pontot) egy viszonylag egyszerű „jellemhiba” okozza.

Az, hogy nem figyelsz oda magadra, és helytelenül élsz.

Miért okoz az elhízás (2-es típusú) cukorbetegséget?

Az inzulinrezisztencia a cukorbetegség előszobája, ezért ezzel a problémával kell kezdeni a magyarázatot. Az IR az az állapot, amikor a szervezet hiába termel inzulint (vagyis a β-sejtek által létrehozott hormont), azt a test nem tudja megfelelően felhasználni, márpedig az inzulin az, ami a (máj-, izom- és zsír)sejtekbe juttatja a cukrot (glükózt), amiből végül energia keletkezhet.

Inzulinrezisztencia esetében ezért nem elégséges a sejtek cukorfelvétele, ami – közbelépés nélkül – prediabéteszhez, majd később 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Az IR kialakulhat genetikai hajlam miatt is, de a túlsúly és a mozgásszegény életmód az egyik legnagyobb kockázati tényező. Felelhet még érte a transzzsírokban gazdag étrend (de ez általában amúgy is elhízást eredményez), a stressz és a D-vitaminhiány, de fokozhatják a gyomor- és bélrendszeri panaszok is.

Bár sok a hasonlóság, az inzulinrezisztencia nem egyenlő a (2-es típusú) cukorbetegséggel, hiszen előbbi esetben a szervezet még termel inzulint (sőt, akár fokozhatja is), míg utóbbinál épp az a probléma, hogy a testünk már meg sem próbálkozik ezzel (vagy drasztikusan lelassítja a folyamatot). Az inzulintermelésben résztvevő hasnyálmirigy ugyanis ekkora kifárad, és emiatt zavar lép fel a szénhidrát-anyagcserében.

Az elhízást és a hasnyálmirigy kifáradását pedig túlnyomó többségében ugyanaz a folyamat okozza: az, hogy a kelleténél többször és több gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztunk. Ezek hatására egyrészt gyorsan megemelkedik a vércukorszint, majd ugyanolyan gyorsan le is zuhan. A kiugró értékek hatására hamarabb érzel te is éhségérzetet (ezért nem tudod csillapítani az étvágyadat, hiába gondolod azt, hogy eleget ettél), a hasnyálmirigy pedig lassan, de biztosan belefárad az egészbe.

És amíg te csak eszel és eszel, és emiatt hízol és hízol, a megnövekedett szénhidrátbevitel miatt megnő a szervezetedben a zsírszövetek száma (vagyis a fel nem használt energiát elraktározza a tested). Márpedig minél több a szervezetben a zsírszövet, annál kevésbé vagy érzékeny az inzulinra, így annál több kell ebből a hormonból, hogy a szervezeted szabályozni tudja a vércukorszintet.

A több inzulinhoz pedig elkezd hozzászokni a szervezeted, és emiatt egyre érzékelenebb lesz (lásd inzulinrezisztencia). A hasnyálmirigy vadul dolgozik, hogy ellensúlyozza valahogy a problémát, de végül eljön az a bizonyos kifulladás, és egy idő után lassítani kezdi az inzulintermelést, ami pedig 2-es típusú cukorbetegséghez vezet.

Ördögi kör, amiből persze a testsúly optimalizálása kivezethet.

Ijesztő gazdasági következmények

Jól látod tehát: a helytelen étrend egy sor egészségi problémához vezet; a cukorbetegség mellett daganatos megbetegedést, magas vérnyomást, koszorúér-problémákat, stroke-ot, oszteoartritiszt, alvási apnoét, epehólyag-betegséget és a máj zsíros elfajulását is kiválthatja.

De van még valami, amivel – együtt, és nem külön-külön – még számolnunk kell, ez pedig a betegség gazdasági következményei. Amikor országos szinten milliók érintettek, akkor ugyanis ez is számottevő.

Az egyik legnagyobb problémát nemcsak a magánszemélyek egészségi állapota jelenti, hanem az is, hogy cirka egymillió beteg mekkora kapacitást foglal le (mások kárára) az amúgy is telített ellátórendszerben. Ez különösen akkor aggályos, ha a szóban forgó betegséget a rossz életmód (tehát a beteg döntése) okozza, és amin változtatni lehet. Erre rakódnak rá az egyéb terhek, amelyek 2008-ban (tehát amikor még fele ennyi diabéteszes volt) cirka 175 milliárdra rúgtak.

Még egyszer: 175 milliárd forintra.

10 éve, fele ennyi betegnél, és most felejtsük el az inflációt, vagy bármilyen más egyéb tényezőt. Ebből a fekvőbeteg-ellátás 48 milliárdot tett ki (aktív és krónikus), az inzulin és az orális antidiabetikum pedig 15,5 plusz 8,8 milliárd forintot. Ha nagyon sarkosan nézzük, akkor amennyiben a cukorbetegség 90 százalékát az életmód okozza, akkor ezen költségek ugyanezen része a MI…

…a TE döntésed következménye. Ha ez az összeg csak bő kétszerese a 2008-asnak, plusz hozzátesszük az inflációt, az akkor is több mint kétszerese a Puskás Aréna építési költségeinek. Évente. Az átlagos, szövődménymentes cukorbeteg éves kezelési költsége 208 ezer forint, a szövődményt elszenvedő páciensek kezelése minimum háromszor nagyobb volt akkor.

Mi a helyzet a tengeren túl?

Egy ennél frissebb amerikai kalkuláció szerint a cukorbetegek egészségügyi költsége 2,3-szor nagyobb, mint a nem-diabéteszeseké, és csak az Egyesült Államokban (2017-ben) 327 milliárd dollárba került a betegek kezelése. 2012-ben ez az összeg még „csak” 245 milliárd volt. Öt év alatt a különbség évente: 82 milliárd dollár. 

25510 milliárd forint.

Minden elköltött 7 dollárból 1 dollárt a cukorbetegekre fordítottak, és a napi statisztika alapján:

  • ma cirka 4200 amerikait fognak diagnosztizálni a problémával
  • és közülük 300-nál amputációt is el kell majd végezni a következmények miatt (cirka 140-nél végstádiumú veseprobléma is fellép majd)

Mivel a cukorbetegség az egyik leggyakoribb haláloki tényező, ezért nemcsak az számít, mennyit költünk rá, hanem az is, hogy mekkora összeg zuhan ki a gazdaságból azért, mert felnőtt emberek a betegség miatt kiesnek a munkából. És erre is tudunk konkrét összegeket mondani:

  • a munkából való hiányzás 3,3 milliárd dollárba
  • a csökkent munkaképesség 26,9 milliárd plusz 2,3 milliárd dollárba**
  • a munkaképtelenség 37,5 milliárdba
  • a halálozás miatt elveszített gyártókapacitás pedig 19,9 milliárd dollárba

kerül. Az Egyesült Államokban.

Miért beszélünk erről?

Azért, mert ez is jól bizonyítja, hogy amikor saját hibás döntéseink miatt kerülünk bajba, akkor azzal nemcsak magunknak, és nemcsak szeretteinknek teszünk rosszat.

A cukorbetegség ugyanis nemcsak csökkenti az élettartamot, de rontja is az életminőséget, valamint annak kezelése jelentős egészségügyi finanszírozói teherrel bír. Térjünk egy pillanatra vissza a 2008-as magyar számokhoz, és egy akkor végzett kalkulációhoz.

Ez érdekes lesz, de egy picit figyelned kell! Jöhet? Oké: a WHO ajánlása szerint a bruttó hazai össztermék háromszorosa alatt indokolható egy minőségi életév finanszírozása. Száraz, kegyetlen, de ha számokban kell kifejezni, ez az az összeg, amit gazdaságilag (szigorúan a számokat nézve!) megéri a gyógyításra költeni. A 2009-es magyar GDP 2,6 millió forint volt, a WHO kritériuma szerint tehát akkoriban egy minőségi életév értéke 7,8 millió forintot tett ki.

Most jön a számítás érdemi része. Ha a 7,8 millió forintot megszorozzuk az életminőség-csökkenés értékével (0,285 volt akkoriban), akkor máris kijön, hogy mekkora volt a cukorbetegség társadalmi vesztesége.

2,223 millió forint. Majdnem annyi, mint az egy főre jutó magyar GDP.

És a szakértők már akkor elmondták, hogy a (fentebb leírt, amúgy is sokkoló mértékű) közvetlen egészségügyi költségnél sokkal nagyobb terhet jelenthet az egészségtőke vesztesége.

Mit kell tenned…

…ha egészséges szeretnél lennni/maradni?

Először is oda kell figyelned! Ahogy mondani szoktuk, kapcsold ki az autópilótát, és nézd meg, mit csinálsz rosszul. Mi is írtunk már erről cikket (kattints ide!), ráadásul behatóan foglalkozik a témáról a Mohó Sapiens c. könyvem is.

A legfontosabb feladatokat persze könnyű pontokba szedni (de vigyázz, kitartás kell ahhoz, hogy be is tartsd ezeket):

  • Törekedj az egészséges testsúlyra, amihez legalább két dolgot kell szem előtt tartanod.
  • Az egyik: az egészséges étrend.
  • A másik: a rendszeres testmozgás. Alsó hangon ez minimum heti 150 perc közepes intenzitású edzést jelent. Erre rakódik rá (tehát plusz) a séta, a kirándulás, vagy bármi egyéb (ami nem ülés és punnyadás).
  • Ne dohányozz!
  • Alkoholból csak mértékkel!
  • Tudd, mit miért eszel. Gyorsan felszívódó szénhidrátokra edzés után van szükséged (nem előtte, utána!), és figyelj arra, hogy bár az energiabevitel fele szénhidrát, a szénhidrát nem egyenlő a cukorral. Lásd a fentebb belinkelt cikkünk.

A feladat nem lehetetlen, és ami jó hír: rajtad áll, változtatsz-e és elindulsz-e az egészséges élet felé vezető úton.

* a β-sejtek vagy B-limfociták az adaptív immunrendszer nyiroksejtjei, amelyek létfontosságú szerepet játszanak az immunválaszban

** az első összeg a munkaképes populációra vonatkozik akkor, amikor dolgoznak; a második azokra, akik nem munkaképesek (de akikre ugyanúgy kihat ez a helyzet)